Az egész 2012 nyarán kezdődött. Régóta álmodoztam egy autóról, de sosem gondoltam komolyan. Imádom a régi olasz kockaautókat, egy-két francia kultautót, de a végén inkább a vélemények alapján döntöttem. Az MX-5-ről mindenhol jót olvastam, első szériás (NA), bukólámpás keménytetővel nagyon tetszett. Nézegettem a hirdetéseket, beállítottam hahun hogy jöjjenek a levelek. Fejben láttam ahogy bepréselem magam az autóba, az utazás a cél, a csajom meg én... stb. Nézelődtem más hirdetésekben is és egyszer csak beleszaladtam ebbe:

Először nem is értettem mi ez. Szerelem, mi más. Azonnal mutogattam a haveroknak, "Úristen, mekkora király!" - ilyen és ehhez hasonló szövegekkel küldözgettem körbe a linket. A legnagyobb meglepetés akkor ért amikor rájöttem: a legtöbb embernek még tetszik is a kocsi. Hirtelen megláttam magam ahogy a ragyogó napsütésben gurulok vele akárhol, akárkivel. Vagy csak ülni benne és vigyorogni bután. 

Sajnos az autóról nem sokat tudni, a hirdető szűkszavú volt, de a leírás alapján nem roncstelepre való. Műszakija persze nincs ("Lejárt magyar okmányokkal"), öreg is mint az országút (az eladó állítása szerint 1970-es, a wikipedia szerint ez egy harmadik generációs, vagyis 71 és 75 között gyártották). Ráadásul azt se tudom, hogy pontosan mi ez, a hirdetések között Datsun Cedric-ként találtam meg.

A Mazdára eredetileg egymillió magyar költőpénzt akartam félretenni, erre jön Cedric és csak annyit mond: faszt! 350 000, itt van Pesten. Az MX-5 leghamarabb év végén, de inkább '14 tavaszára lett volna meg, a Datsun ára nemsokára a zsebemben. Nem én döntöttem el, pedig az én fejemben változott valami amikor végiggondoltam ezt az egészet: akarom. Naponta nézegetem a hirdetést, nehogy elvigye valaki. Aztán persze rájöttem, hogy valószínűleg én vagyok az egyetlen aki ennyire akarja, de jobb félni mint megijedni. 

Az autóról mindössze 3 (három!) fotó van fönt, azok cserébe keveset mutatnak, az egyetlen a minőségük amire nem lehet panasz. A hátulja alapján derült ki hogy harmadik generáció (230), de többet nem árult el magáról. Se a motorról, se a váltóról nem írtak semmi mást, minthogy jó. Azóta Dani kollégám hergelés képpen felhívta a tulajt: az autó megvan még (szerencsére), régóta áll (sajnos) és hathengeres. Dízelből gyártottak 2 literes és 2,2-es sornégyet, benzinből pedig 2 literes 4 hengerest. 6 hengeresből a legnagyobb a választék: 2,0, 2,4 vagy 2,6 (csak benzin). Hogy melyik van benne azt egyelőre nem tudni, de nem is nagyon érdekel: reméltem, hogy a hengerszám 6 (mind a három variáció soros elrendezésű), még egy lusta automataváltót remélek mellé de majd meglátjuk. Apropó meglátás: nem mertem megnézni eddig az autót élőben mert:
1. féltem, hogy nagyon gatya
2. féltem, hogy megszeretem és mire megvan a zsé elviszik előlem.

A pénz szép lassan meglesz, ha minden igaz a trélert is megoldjuk olcsón. Ami kell még: egy megbízható szerelő, pénz, pénz és végül pénz. Fiatalon, első autónak tökéletes szopóroller. Ja és a célok: idén nyáron nyaralni menni vele és találni neki egy jó nevet, erről a Cedric-ről a Harry Potter jut eszembe de nem tudom összepárosítani fejben az autó színét meg a könyvet.